Kérdés:

Milyen az Isten szerinti humorérzék?

Van-e a Bibliában nyoma annak, hogy Istennek is megmutatkozik a humorérzéke?

A kérdés azért foglalkoztat, mert Pócsi Guszti bácsinak is volt humorérzéke, ami Isten igéjét sokszor derűssé tette. Vértesi Gyuszi bácsinak az április 2. vasárnapján délután elmondott bizonyságtételében is ilyet éreztem, ahogyan Gyuszi bácsi elmondta a balesetét, és ahogy meglátta annak az okát.

Válasz:

1.) Mi a humor?

A humor szó latinul eredetileg nedvet jelent, melynek az emberi testben való arányos jelenlététől függött – a régi orvosok tanítása szerint – az ember testi és szellemi jóléte. A humor összefügg valamilyen emberi hibával, amit humorral szeretnének kijavítani úgy, hogy az ember kinevesse magát a hibájával együtt.

A humor azonban nem viccelődés. Tévedés azt gondolni, hogy az igehirdetés közben vicces történetekkel kellene a hallgatók figyelmét fenntartani. A humor nem komikum, nem gúny, nem trágárság, nem önmagáért való nevettetés, nem az a célja, hogy a másikat nevetségessé tegye vagy lejárassa. Nem a másik ellen, hanem annak az érdekében, a javára való.

 Ilyen értelemben Istennek van humora és humorérzéke. Hiszen Isten a javunkat akarja, hibáinkat kiigazítani úgy, hogy lássuk meg, Nélküle milyen szánalmasak vagyunk, és milyen nevetségesek az elképzeléseink, a törekvéseink, a magunk választotta út.

2.) Mondok néhány igei példát

(1) Isten és a Sátán

A Sátán fellázadt Isten ellen, nem akarta tovább Őt szolgálni. Isten humora, hogy bár megengedi neki, hogy rosszat tegyen, de utólag kiderül, hogy eközben mindig Isten tervét hajtotta végre.

Így történt az ember elbuktatásával, mert az asszony magva taposott a fejére. A fáraó meg akart ölni minden fiúgyermeket Izraelben, mert félt tőlük. Isten humora, hogy éppen a fáraó háza nevelte fel Mózest, aki által megítélte a fáraót és a népét, és Izraelt kiszabadította az uralma alól.

Isten megengedte, hogy Jóbnak kárt tegyen, Pál testébe tövist szúrjon, de akaratán kívül ezzel is Istent szolgálta.

(2) A szövetség ládája Dágon templomában.

Izrael engedetlen volt Istennek, de úgy gondolták, hogy ennek ellenére megsegíti őket az Úr, ha kiviszik a harctérre az Úr szövetségének ládáját. Isten azonban megengedte, hogy legyőzzék őket a filiszteusok, és még a szövetség ládáját is elvegyék. Asdódban, istenük templomában, Dágon szobra mellé helyezték. Másnapra Dágon leesett arccal a földre az Úr ládája előtt. Ekkor felvették és helyreállították. De a következő reggelre Dágon ismét leesett arccal a földre az Úr ládája előtt; és Dágonnak feje és két keze feje is letört. Ezután az Úr fekéllyel verte meg Asdódot és határait. Rájöttek, hogy ez az Úr fenyítése rajtuk, és az Úr ládáját átküldték más városba. De ott is ugyanaz történt. Végül hazaküldték Izraelbe úgy, hogy áldozatot és ajándékot is küldtek vele együtt.

Hol van itt, miben látszik Isten humora? Abban, hogy először megengedte, hogy látszólag legyőzzék, szent ládáját elrabolják, és egy bálványistennel egyenlővé tegyék. De a vélt győzelmük csakhamar vereségbe és szégyenbe fordult: Bálványistenüket az Úr összetörte, őket pedig olyan betegséggel sújtotta, hogy el kellett ismerniük Isten hatalmát, és a ládát visszaküldeni a helyére, Izraelbe.

(3) A filiszteusok bálványistenének, Dágonnak egy korábbi megalázásáról is szó van a Bibliában. Akkor is a látszólagos vereségből hozott ki Isten győzelmet. Sámson engedetlen volt, és Isten megengedte, hogy a filiszteusok megkötözzék, megvakítsák és őrölnie kellet a fogházban. Ezt a filiszteusok megünnepelték.

Bír 16:23-25 És mikor a filiszteusok fejedelmei összegyűltek, hogy az ő istenüknek, Dágonnak nagy áldozatot áldozzanak, és hogy örvendezzenek, mondának: Kezünkbe adta a mi istenünk Sámsont, a mi ellenségünket. És [mikor] látta őt a nép, dicsérték az ő istenüket, mert - mondának - kezünkbe adta a mi istenünk a mi ellenségünket, földünk pusztítóját, és aki sokakat megölt mi közülünk. Lőn pedig, hogy mikor megvidámult az ő szívük, mondának: Hívjátok Sámsont, hadd játszék előttünk. És előhívák Sámsont a fogházból, és játszék ő előttük, és az oszlopok közé állították őt. Akkor az Úr ismét olyan erőt adott Sámsonnak, hogy az oszlopokat, amin a ház nyugodott, kidöntötte, a ház maga alá temette a sokaságot. A Bir 16,30 szerint úgy, hogy többet megölt halálával, mint amennyit megölt életében.

Isten különös humora kétszeres itt is, mint az előző történetben. Megmutatta:

Először is, hogy hogyan tudja ugyanazon esemény által megbüntetni a bűnt népe életében, ugyanakkor népe méltatlansága ellenére megdicsőíteni saját magát. Másodszor: Megengedi, hogy ellenségei bálványisteneik győzelmét ünnepeljék az egy igaz Isten felett, és akkor hirtelen világossá válik éppen az ellenkezője: Isten győzött, és ők veszítettek a bálványaikkal együtt.

(4) Jézus Krisztus keresztje.

A Sátán azt gondolta, győzelmet aratott, Isten Fia meghalt. Isten humora, hogy akkor végleg legyőzetett, végleg veszített. Kol 2:15 Lefegyverezte a fejedelemsé-geket és a hatalmasságokat, őket bátran mutogatta, diadalt vévén rajtuk. Isten legkomolyabb, leghatalmasabb és legnagyszerűbb munkájában, akereszten a legteljesebb és legfélelmetesebb humora látszik meg.

A keresztről írja az 1Kor 1:25 Mert az Isten bolondsága bölcsebb az embereknél, és az Isten erőtelensége erősebb az embereknél. A humor egyik legfontosabb eleme, hogy meghökkentő. Először úgy néz ki, hogy egészen más irányba mennek az események. Majd hirtelen ámulatba ejtően minden a visszájára fordul. Úgy nézett ki, hogy a kereszt Isten bolondsága és erőtlensége. Aztán kiderült, hogy fordítva: Isten bölcsessége és ereje. A Sátán nemcsak megszégyenült, hanem megítéltetett.

(5) A 2. zsoltár tanítása.

Zsolt 2,1-4 Miért dühösködnek a pogányok, és gondolnak hiábavalóságot a népek? A föld királyai felkerekednek és a fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és az ő felkentje ellen: Szaggassuk le az ő bilincseiket, és dobjuk le magunkról köteleiket! Az egekben lakozó neveti, az Úr megcsúfolja őket. 9-10. v: Összetöröd őket vasvesszővel: széjjelzúzod őket, mint cserépedényt. Azért, királyok, legyetek eszesek, és okuljatok földnek bírái!

Az már önmagában véve is komikus, hogy a véges, gyarló, halandó ember azt képzeli, hogy felveheti a mindenható és mindentudó Istennel a harcot. Isten csak nevet az ilyen badarságon: Az egekben lakozó neveti, az Úr megcsúfolja őket.

Most is ez megy a világban: A vezetők nagy része arra törekszik, hogy mindent lerázzanak magukról, ami Isten akarata, Isten rendje. Amit Isten szétválasztott, azt összekeverik: népeket, nemzeteket egymással; a szentet, istenit a szentségtelennel, a bűnössel, stb. Amit viszont Isten egybeszerkesztett, azt szétválasztják: a családokat, a nemzeti összetartozást, a gyülekezeti közösséget, stb. Amit megtiltott, azt megteszik: gyilkosságot, paráznaságot, bálványimádást, stb. Amit megtenni parancsolt, azt nem teszik. Pl. Szeresd az Urat, Istenedet, és felebarátodat. Vagy Apcs 17:30 parancsolja az embereknek, mindenkinek mindenütt, hogy megtérjenek. Úgy gondolják, sikerül Isten ellenes tervük, mert a világ nagyobb része rájuk hallgat. De ezen Isten csak mosolyog, és nemsokára meglátjuk, hogyan zúzza össze Isten mindazokat, akik nem tértek meg, és gyalázzák Őt. Nem csókolják a Fiút.

(6) Jónás esete a hívő embereknek nagy figyelmeztetés.

Az eddigi példákban a Sátánon, a hitetleneken, Isten ellenségein mutatkozott meg Isten humora. De Jónás Isten prófétája volt, aki élete egy pontján szembe mert menni Isten akaratával. Nem akart Ninivébe menni, ahová az Úr küldte. Isten humora, hogy engedte Jónást, menjen másfelé egy darabig. Aztán vihart támasztott a tengeren, és Jónás tudta, ez miatta van. Azt mondta, dobják őt a tengerbe. Meg akart halni. Isten humora, hogy benyelte egy nagy hal, és harmadnapra az Úr parancsára kitette a szárazföldre. Ott az Úr ismét Ninivébe küldte, és akkor már elment, és hirdette, amit az Úr rábízott.

Tanuljunk Jónás esetéből! Ha engedetlenkedünk, Isten enged egy darabig a magunk útján, és amikor azt gondoljuk, minden rendben van, lecsap ránk a vihar, mélységbe jutunk, és végül engedelmeskednünk kell. Megspórolhatnánk az engedetlenséggel járó gyötrelmeknek, kínokat és mélységeket.

De Jónás még nem tanulta meg azt, hogy Isten kegyelmes, és nem akarja a bűnös halálát. Isten humora, ahogyan a tökkel tanította. Egy éjjel támasztotta, hogy árnyékot adjon Jónásnak a tikkasztó hőségben. Egy másik éjjel elpusztította, ami miatt Jónás méltatlankodott. Jón 4:10-11 Az Úr pedig monda: Te szánod a tököt, amelyért nem fáradtál és [amelyet] nem neveltél, amely egy éjjel támadt és más éjjel elveszett. Én pedig ne szánjam Ninivét, a nagy várost, amelyben több van tizenkétszer tízezer embernél, akik nem tudnak különbséget tenni jobb- és bal kezük között, és barom is sok van?!

Befejezem:

Még sok példa van az Igében, amit joggal szemlélhetünk úgy, mint Isten humorát. Péld 26:27 Aki vermet ás [másnak], abba belé esik; és aki felhengeríti a követ, arra gurul vissza.

Viszont szellemi dolgokban és a testvérek felé vigyázzunk a humorral! Mert nem biztos, hogy jól meg tudjuk ítélni a helyzetet, és a másik ember állapotát, szívének titkait, és esetleg rontunk vele, nem építünk.

Pl. A kérdező is említette P. G. tv.-t. Ő egyszer humoros formában fejezte ki azt, hogy szerinte nem helyes kötelezővé tenni, hogy zakóban, nyakkendőben kell hirdetni a szószékről az Igét, és az alapige felolvasását fennállva kell hallgatni. De voltak, akik megütköztek a humorán, mert ők ebben nem azt látták, amit G. bácsi. Nevetségessé tehetjük a saját gyengeségeinket, de a másikét ne tegyük. Ámen.